Rennes múzeumai és művészete: Rubens, Veronese és a breton parlament két nap alatt

A ló ágaskodik, lovasa megcsavarodik, a tigris pedig már elérte. Rubens Tigrisvadászata nem ad biztonságos nyugvópontot a szemnek. Aztán a ló lábánál újabb cselekmény válik ki: egy nőstény tigris kölykét viszi el a veszélyből. Hirtelen két oldala lesz a vadászatnak. A Rennes tulajdonában levő hatalmas vásznon a vadászok felemelt fegyverei között könnyű elsiklani az állat távozása fölött.

Rennes-re egy teljes napot hagyjunk, vagy kettőt, ha szeretünk elidőzni. Az elsőt a quai Émile-Zolán álló Szépművészeti Múzeum és a breton parlament palotájába előre lefoglalt látogatás köré építsük. Másnap délelőttre hozzávehetjük a Les Champs Libres-ben működő Bretagne Múzeumot. A séta arisztokrata gyűjtést, elkobzott képeket, megmentett palotát és olyan ábrázolásokat kapcsol össze, amelyek országos vitává tettek egy igazságtalan ítéletet.

Rubens: bajor vadászat Bretagne-ban

Bajor Miksa négy Rubens-vadászképet szerzett a schleissheimi palotájába. Ezt az 1616 körül festett vásznat 1637-ben az ebédlőben írták össze: vad kíséret lehetett a fejedelmi étkezésekhez. Francia csapatok 1800-ban elvitték a sorozatot, a kép Párizsból 1811-ben jutott Rennes-be. Bretagne-i jelenléte katonai hatalmat és gyűjtemények újraelosztását követi. A városnak nem kellett a közelében tigrisvadászatot rendeznie ahhoz, hogy annak festett következményeit örökölje.

Próbáljunk egy fegyvert követni a kuszaságban, aztán egy állat testét. Minden tisztán induló mozdulat másikba ütközik. Rubens Leonardo elveszett csatakompozíciójából kölcsönözte az alapvető lendületet, amelyet másolatokból ismert; katonák küzdelmét alakította lovasok és vadak összecsapásává. A viseletek nem engedik egyetlen hétköznapi környezetbe helyezni a jelenetet. Kitalált veszélyszínház ez, nagy falra tervezve, hogy egy egész termen át lekösse a figyelmet.

A kölyök megváltoztatja az erkölcsi hangsúlyt. Ha egyszer észrevettük, nehezebb minden állatot csupán az emberi bátorság akadályának látni. A részlet anélkül bonyolítja a festményt, hogy vadászatellenes érveléssé kellene tennünk. A szélekre annyi időt adjunk, mint a központi lóra. Rubens teleírta őket olyan okokkal, amelyek megkérdőjelezik a hősi vetélkedés első benyomását.

Egy bíró gyűjteménye kilép a magánházból

A múzeum korai anyagának jelentős része mögött egy 18. századi bíró áll. Christophe-Paul de Robien, a breton parlament egyik elnöke, több ezer tárgyat gyűjtött ritkasággyűjteményébe. Művészet, régiségek és természeti példányok ugyanazt a tudásvágyat táplálták. A kollekció fiára szállt, majd a forradalom idején elkobozták. Pierre de Quéru, aki 1794-ben leltározta, bőségét csodálta, rendetlenségét viszont kifogásolta. A panasz szinte háztartási léptékre hozza a gyűjtő teljesítményét: valakinek végül az egészet el kellett rendeznie.

Rennes közgyűjteményei efféle elkobzásokból nőttek ki, majd állami letétekből, ajándékokból és vásárlásokból gyarapodtak. 1855-ben az egyetemmel közösen kaptak épületet: a quai Émile-Zola palotáját, ahol ma a szépművészeti múzeum működik. A szép tárgyak, történeti bizonyítékok és természettudomány modern szétválasztása csak a gyűjtés után következett. Robien jusson eszünkbe a két múzeum közötti úton. Különböző tárgyköreik részben abból a korábbi vágyból erednek, hogy az egész világ elférjen egy ember szobáiban.

Veronese megmentője a levegőből érkezik

Perszeusz kivont karddal ereszkedik alá, miközben Androméda a sziklához láncolva marad. Veronese Perszeusz megszabadítja Andromédát című képén a szörny a vízből közeledik, a mentés az égből érkezik. A mozdulni képtelen test lesz a cselekmény tengelye. A vészhelyzet mögött egy távoli város tovább létezik. Apró házai furcsán helyivé teszik a veszélyt, mintha valami rettenetes történne közvetlenül egy egészen lakható vízpart mellett.

A mítoszban Andromédát anyja, Kassziopeia istenek elleni vétkéért büntetik. Veronese a készen tartott karddal és a szabad térrel mondja el a történetet; Medúza levágott fejét és Pégaszoszt is elhagyja. A szárnyas lábbeli elég ahhoz, hogy hőse repüljön. Ezt a takarékosságot hasonlítsuk Rubens tömegéhez. Az egyik kompozíció testet szorít testhez, a másik külön tartja a veszélyben levő nőt, a támadót és a megmentőt, így szemünk előre látja találkozásukat.

Mielőtt a festmény 1801-ben Rennes-be ért, Nicolas Fouquet, majd a francia királyi gyűjtemény tulajdona volt. A mecenatúra egészen más világához tartozott már. Robien magángyűjteménye az egyik közmúzeumba vezető utat magyarázza, ez a vászon a másikat. Egy vidéki képtár olyan művet kaphatott, amelynek korábbi közönsége királyból és udvarából állt. A környezetváltás olyan embereknek nyitotta meg a magánlátványosságot, akiknek a korábbi társadalmi rendben nem jutott ott hely.

Bernard sárga fája más léptéket ad a napnak

Alig mintegy hatvanhat centiméter magas Émile Bernard A sárga fa című képe; a nagy elbeszélő vásznak után hirtelen átállást kér. 1888 körül készült, amikor Bernard és Gauguin Bretagne-ban egyszerűsített formákkal és széles színmezőkkel kísérletezett. Azon a nyáron Pont-Avenben folytatott eszmecseréjük segítette a szintetizmusnak nevezett megközelítés kialakulását. A fának nem kell áldozatról és megmentőről szólnia. Maga a szín döntheti el, mi kapjon figyelmet.

A sárgára a festményt összetartó döntésként gondoljunk. A cím fát nevez meg, de a téma az a szabadság is, amellyel megváltoztatható a természet vászonbeli megjelenése. Rennes 1964-es vásárlása juttatta ide a festményt. A kései vásárlás lényeges: a forradalmi elkobzásokból létrejött múzeum továbbra is maga választotta útját, és kis tájképpel gyarapodott, amely vitatkozik régebbi gyűjteményének festői törekvéseivel. Méret és erő itt egészen külön kérdés.

A parlament palotája: ablakokon át mentett festmények

1994. február 4-ről 5-re virradó éjjel tűz pusztította el a parlament palotájának tetejét. Restaurátorok és tűzoltók közösen védték a belső tereket; nagy műveket adtak ki az ablakokon, és elszállítás előtt az utcán kezelték őket. A vezetett látogatáson e nehézkes fizikai műveletre gondolva nézzük a díszes mennyezeteket. A festett pompának súlya, mérete és sérülékeny felülete van. Valakinek akkor kellett eldöntenie, hogyan mozdítsa meg, amikor az épületben még tartott a vészhelyzet.

A palotában ma is fellebbviteli bíróság működik, ezért a turisztikai irodán keresztül szervezzük meg a bejutást. A Grand’Chambre Charles Errard belsőépítészeti tervét Noël Coypel mennyezetfestményeivel egyesíti. Robien hivatásának világához is visszavisz bennünket. Egy bíró kíváncsisága segített létrehozni a múzeumot, miközben a hozzá hasonló férfiakat foglalkoztató intézmény azért rendelt művészetet, hogy látható környezetet adjon a tekintélynek.

A Les Champs Libres-ben a Bretagne Múzeum a képek és az igazságszolgáltatás komorabb történetét mutatja. Dreyfus-gyűjteményének alapját az 1899-es rennes-i perújrafelvétel során gyűjtött dokumentumok adták; lánya későbbi ajándéka közel 4500 tétellel bővítette az anyagot. A megújult bemutató 2026-ban nyílt meg. Újságok, fényképek és karikatúrák teszik a nézést a bizonyítás és meggyőzés kérdésévé. Előbb a parlamenti látogatást foglaljuk le, és ahhoz igazítsuk a múzeumokat. Egy szabad órát hagyjunk ebédre vagy a folyóra: a gyűjtemények között jót tesz a szünet.