Troyes múzeumai és művészete: Seurat, Courbet és festett üveg egy nap alatt

Füst sodródik egy házcsoport fölött. Vastag a festék, a tetők meleg rózsaszínben és narancsban állnak, a gyárkémény tompán vág az égbe. Georges Seurat Külvárosa kicsiny, nyugtalan kezdet egy troyes-i művészeti naphoz. Az ipari tájnak itt különös visszhangja van: a városba hozó gyűjteményt textilipari vállalkozás fizette. Mielőtt festői utcákat keresnénk, időzzünk el a modern élet e kevésbé engedékeny látványánál.

Troyes egy teljes napot kapjon, a Modern Művészeti Múzeummal mint fő programmal. Az egykori püspöki palota, a mellette álló székesegyház és a közeli Saint-Loup múzeum tömör első kört alkot. Innen a Hôtel-Dieu-le-Comte felé folytassuk a Cité du Vitrailhoz. Festék, fotópapír és színes üveg másfajta figyelmet kér; közöttük időt hagyni hasznosabb, mint újabb megállót hozzáadni.

A Lévy-gyűjtemény: mit segített megvenni a gyár

Pierre és Denise Lévy 1976-ban közel kétezer művet adott a francia államnak, azzal a feltétellel, hogy a gyűjtemény maradjon együtt Troyes-ban. A múzeum 1982-ben nyílt meg a volt püspöki palotában. Pierre 1927-ben érkezett a városba, és a következő évben vette feleségül Denise Lièvre-t. Apósa rábízta a Le Jersey troyen kötöttáru-vállalatot, amelyből a Devanlay et Recoing fejlődött ki. A kötött anyagtól a festményekig vezető út családi történet volt, mielőtt városivá vált.

A város adományról szóló ismertetése megőrzi Pierre saját indoklását. Úgy érezte, a gyűjtemény a troyes-i textilmunkások munkájának köszönheti létét; ezért vissza kell jutnia a troyes-i emberekhez. Ez a gondolat összetettebbé teszi a nagylelkű gyűjtő szokásos történetét. A galériai vétel mögött máshol ledolgozott órák voltak, olyan emberekéi, akiknek neve nem került a kép mellé. E különbséget őrizzük meg anélkül, hogy minden vásárlást politikai kiáltványnak tekintenénk.

Egy barátság másféle tanulást adott. Maurice Marinot troyes-i festő és üvegművész 1937-ben került közel a házaspárhoz. Rajzai megörökítették otthoni környezetüket és a gyárat, a kerékpáron érkező alkalmazottakkal együtt. E megfigyelések két, múzeumokban gyakran külön tartott világot kötnek össze: az irodát, ahol kép függhetett, és a munkahelyet, amely kifizette. Ezt a kollekciót irányzatok mellett kapcsolatokon keresztül is olvassuk.

Seurat a pontok előtt, Courbet a megszakítás előtt

Az 1882 körül festett Külváros kéménye a korai Seurat-hoz tartozik. Aki gondosan elkülönített pontokból álló felületet vár, durvább festékkezelést talál. A meleg szín nem teszi kényelmessé a jelenetet. Házak állnak kitárva az üres föld mellett; a füst fellazítja a körvonalakat, amelyeket az építészet szilárdan tartana. Előbb a kémény függőlegesét nézzük, aztán a körülötte kevésbé engedelmes levegőt. Kis nézőtávolság-váltás is sokat adhat a képhez.

Alig negyven centiméter széles ez a vászon; gyűjtők között élt, mielőtt Lévyékhez jutott. Az országos múzeumi katalógus rögzíti Félix Fénéon korábbi tulajdonát és a mű megjelenését 1947-es árverésén. Ilyen kis tárgy meglepően hosszú társas utat hordozhat. Léptéke is hasznos követelmény: ne monumentális vászon fizikai tekintélyét várva közelítsünk. Néhány háznak és egy füstoszlopnak kell az egész munkát elvégeznie.

Courbet magát a nézést teszi cselekménnyé az 1849 körül festett Marc Trapadoux metszetalbumot nézeget című képen. Modellje térdén könyvet, másik kezében pipát tart. Nincs szükség képzelt társalgásra: a megszakítás hozzánk tartozik. Akkor érkeztünk, amikor valaki képekkel foglalkozik, és nem a mi kedvünkért rendezte el figyelmét. A kis fatábla közel hozza ezt az elmélyült tevékenységet.

Trapadoux író és filozófus volt, a Courbet műterméhez közeli Andler-Keller söröző körüli párizsi bohém társaság tagja. Értett önmaga kitalálásához: az életrajzi hagyomány szerint azt állította, hogy Amerikából visszatérő hajón született, bár az iratok Lyonba helyezik születését. Az olvasónak tehát kevésbé mértékletes élete van a kereten kívül. Courbet visszafogottsága érdekesebb lesz, ha modelljének megengedjük különcségét.

Saint-Loup: hullám a sötétkamrából

Rövid séta visz az odaajándékozott gyűjteménytől egy részben elvétellel alapítotthoz. Forradalmi elkobzások adták az egykori Saint-Loup-apátságban működő Szépművészeti és Régészeti Múzeum magját. Ez az eltérő eredet számít: közmúzeum régebbi vagyonösszpontosulások szétszedéséből is létrejöhetett. Az épület akkor is jó második állomás, ha elsősorban a 19. század érdekel bennünket, nem az apátság múltja.

Fotógyűjteményéhez tartozik Gustave Le Gray A nagy hullám, Földközi-tenger című munkája. Le Gray festőnek tanult, mielőtt fényképezni kezdett. Tengeri képei anyagi akadályba ütköztek: a kor fényképészeti emulziói eltérően reagáltak különböző színekre, ezért nehéz volt egyetlen expozícióval kielégítően rögzíteni a vizet és az eget. A látszólagos pillanat türelmes szerkesztést igényelt. A tenger negatívját egy másik, felhőket ábrázoló negatívval egyesítette.

A Getty tengeri képeket összehasonlító vizsgálata szerint ugyanaz az ég különböző előterek fölött is visszatérhetett. Ettől a tudástól megváltozik a fénykép öröme, de nem szűnik meg. Kövessük illesztésként a horizontot, majd hagyjuk a képet újra időjárássá válni. Ami a legközvetlenebbnek látszik, ahhoz kellhetett a leghosszabb előkészület. Troyes hetvenhárom Le Gray-nyomatot őriz. Ha a fényképezés miatt utazunk, előbb keressük meg a Saint-Loup múzeumot: tájékoztatója szerint a sérülékeny papíranyag váltott bemutatást és szabályozott világítást kíván.

Végül fény, amely áthalad a képen

A székesegyház más gondolatot kínál a felületről. Építése évszázadokon át húzódott, és a tervezett Saint-Paul-torony pénzhiány miatt sosem készült el. Az üvegablakok is különböző korokból valók: a szentélyben 13. századi üvegezés, a hajóban későbbi munkák vannak. Tegyük félre az egyes jelenetek megfejtését, és az alakok méretét, a színes üvegdarabok meg a festett részletek egyensúlyát hasonlítsuk össze. Az épület időt ad szemünk alkalmazkodásához.

A Hôtel-Dieu-le-Comte-ban a Cité du Vitrail egy volt kórház részét foglalja el, amelynek története 1157-ben grófi adománnyal kezdődött. 18. századi újjáépítése nagyobb ablakokat és tágasabb közlekedőket hozott, a betegek körülményeit javító gyakorlati döntésekkel. A fénynek itt gyógyászati rendeltetése volt, mielőtt az épület az üvegfestészet tanulmányozásának helye lett. Az udvar és a belső terek között járva figyeljünk erre a használatváltásra.

A modern múzeumban időzzünk legtovább, a Saint-Loup legyen tudatos második program, a székesegyház pedig lassítsa le a délutánt. Ha kevés az idő, a hosszabb múzeumlátogatás és a Cité du Vitrail között válasszunk; ne siessünk végig mindkettőn egy lista kedvéért. Minden épület nyitvatartását külön ellenőrizzük, és egy bizonyos fényképről már a vonatjegy megvétele előtt érdeklődjünk. Három tisztán megjegyzett kép egy nap alatt bőven indokolja a troyes-i utat.