Hol láthatók John Constable festményei? A szénásszekér, Salisbury és a megtartott tájak

1821-ben a Royal Academyn senki sem vette meg A szénásszekeret. Három évvel később a kép hozzásegítette Constable-t a párizsi Szalon aranyérméhez. Nehéz ma visszaérezni ezt a fordulatot, amikor a londoni National Gallery festménye oly kényelmesen ismerősnek hat. Zöld lombjai és fehér festékpöttyei egykor sértették a befejezett tájkép külsejére vonatkozó elvárásokat. A jelenet, amelytől ma megnyugvást várhatunk, első közönségét vitára késztette.

London: szobában összeállított nyár

Már a gázló felé fordul a szekér első kereke. A vízen túl szénakaszálók dolgoznak, az üres járműnek van hová mennie. Constable londoni műtermében, évek alatt összegyűlt tanulmányokból építette fel A szénásszekeret, köztük Willy Lott házának 1811-es nézeteiből. A családja által működtetett malom közelében álló házat gyermekkora óta ismerte. Egyetlen délutánnak látszik, évek kellettek az összeállításához. Gyermekkorának emlékeiből és korábbi megfigyeléseiből indult, aztán elkezdődött a nagy festmény elkészítésének hosszú munkája.

Nagyjából hat láb szélességével A szénásszekér figyelemért is pályázott a zsúfolt kiállításon. Fogadtatásáról szólva a National Gallery leírja, hogy a visszaverődő napfényt jelző fehér foltokat hónak is minősítették. Közelről a festett felület megtagadja a simaságot, amelyet korai kritikusai vártak. Hátralépve a külön érintések együtt kezdenek működni. Két nézési távolság e kis váltásával visszanyerhetünk valamennyit a reprodukciók és ismerősség lekoptatta meglepetésből.

Januártól márciusig tartott megteremteni a nyár derekát a szintén National Gallery-beli Gabonaföldön. A fiú lefekszik inni egy tócsából a dűlőút mellett, amelyen Constable iskolába járt. Az azon túli falu viszont kitalált. Fia, Charles később felhívta rá a figyelmet, hogy azok a házak és az a templom soha nem léteztek. Az emlékezet földrajza adta a jelenet bejáratát, a festészet az úti célt. Szemmel követve az utat az egyikből a másikba sétálunk.

Constable életében még ez a hívogató táj sem kapott vevőt. Halála után 113 adakozó 300 guinea-ért megvásárolta a Gabonaföldet, és 1837 decemberében a National Gallerynek ajándékozta. A csodálat közös vásárlássá vált, miután az egyéni vevők tartózkodtak. Vigyük magunkkal ezt a történetet a képtárba: részben azok teremtették meg a nemzet festőjét, akik együtt úgy döntöttek, hogy az országnak birtokolnia kell egy művét.

Washington: a lány szamárkordén hajt

Francis Slater Rebow vezérőrnagy birtokát akarta megfestetni; lánya, Mary balra szamárkordét hajt a Wivenhoe Park, Essex című képen. Constable négy évvel korábban festette meg a lány portréját, amikor hétéves volt. Rebow ismerte Constable apját, s a fiú korai pártfogója lett. A washingtoni National Gallery of Art M-057-es termében volt a tájkép 2026 őszén. Keressük meg a kis kocsit, mielőtt átadnánk magunkat a széles tónak és égnek: ebben a birtokban család is élt.

Házasságra készült Constable Maria Bicknell-lel 1816-ban, amikor a Rebow-megbízások érkeztek. Gyakorlati hasznuk volt bizonytalan pénzügyeiben. A Wivenhoe Park könnyednek tűnő széles látványa sem egyszerű másolásra várt. Constable mindkét oldalon megtoldotta a vásznat; varrat halad át a csónak egyik alakjának fehér ingén. A házat és a tavat olyan viszonyba is hozta, amely egyetlen valódi nézőpontból nem létezett. A tulajdonos kielégítő látképet kapott birtokáról, gondosan hozzáigazítva.

New York: a kép, amelyet Constable visszavett

Utassá válik a ló a Frick Collection A fehér ló című festményén. A vontatóút átmegy a folyó másik partjára, ezért az állatot át kell kompolni, mielőtt újra húzhat. Constable e mindennapi váltást tette első nagy, hatlábnyi Stour-tájképének tárgyává. A ló olyan természetességgel foglal helyet a csónakban, ahogy egy utazó leülne. A folyami közlekedés saját csendes drámát ad: ideiglenesen megfordul, ki visz kit, baleset és hős nélkül.

John Fisher főesperes a Royal Academy sikeres 1819-es bemutatója után vette meg A fehér lovat. Tíz évvel később Constable visszavásárolta, és élete végéig megtartotta. A Frick ismertetője rögzíti, mennyire személyesen becsülte a képet. Az eladást itt visszatérés követte, a szakmai mérföldkő olyasmi lett, amit maga mellett akart tudni. Másként hat a festmény nyugalma, ha tudjuk, mennyire nem akart végül megválni tőle alkotója.

Tate: gyász, barátság és késői szivárvány

Újra belép Fisher Constable tájába a Tate A salisburyi székesegyház a rétek felől című képén. Ő bátorította barátját a felhő alatti katedrális megfestésére. Constable felesége, Maria 1828-ban meghalt; a kép a következő évi salisburyi látogatásokból nőtt ki. A Skót Nemzeti Galériák a gyász és az anglikán egyház körüli korabeli aggodalmak felől értelmezik a viharos eget. Értelmezések ezek, nem időjárási mérések: a felhők egyszerre többféle bajt hordozhatnak.

Későbbi hozzátétel a szivárvány A salisburyi székesegyház a rétek felől című festményen, nem a kezdetektől meglevő elem. Lába Leadenhall, Fisher otthona felé ér, íve összefogja a jelenetet. A Smarthistory a személyes kapcsolatról és a vihar utáni megbékélés keresztény ígéretéről is beszél. Vegyük észre, mennyi munkát végez a színes ív. Gondolatban elvéve sokkal kevésbé megbocsátó ég alá kerül a katedrális; visszatéve megérkezik az időjárás múlásának lehetősége.

Két jó Constable-látogatást ad London, a National Galleryben és a Tate-ben, anélkül, hogy országok közötti versennyé válna az út. A nap rögzítése előtt ellenőrizzük az egyes festményeket, aztán a múzeumok között hagyjunk időt kimenni. Constable után egy közönséges, változó égdarabon jó pihentetni a szemet. Talán azt kezdjük figyelni, milyen gyorsan módosítja egy felhő minden alatta lévő dolog színét.